Pszichodráma csoport az élet szolgálatában

Bereményi Réka közel tíz éve foglalkozik pszichodrámával, több éve vezet maga is csoportokat, első könyvét pedig nemrég fejezte be. „Létbátraknak” hívja azokat, akik egy pszichodráma csoportba jelentkeznek, hiszen ők azok a kevesek, akik szembe mernek nézni az ismeretlennel, lelkük feltáratlan bugyraival, bármennyire félelmetes út legyen is ez. A pszichodráma egy nehéz életszakaszból segítette őt ki, illetve minőségileg oly mértékben változtatta meg az életét, hogy elhatározta, szeretné továbbadni, mások számára is elérhetővé tenni ezt a módszert. 

- Ha jól tudom, a színházzal mindig is volt kapcsolatod.

- Színésznőnek készültem, amit a szüleim „bohócképzőnek” neveztek és tiltottak. Ezzel később a drámán foglalkoznom is kellett, mert nagyon nagy törés volt számomra. Gyerekkorom óta színjátszó körökbe, majd színésziskolába jártam. Mivel színésznő nem lehettem, jobb híján, hogy mégis a színészet közelébe maradjak, elvégeztem a színháztörténész szakot, amiről kiderült, hogy teljesen elméleti, így el is hagytam, ill. el se kezdtem a pályát.

Akkor jött a pszichodráma, ahol játékvezetés közben újra a színpadon lehetek, csak nem én játszom a szerepeket. Mára a szerelmem, a hivatásom lett, ahogy tetszik. Annyira különböző minden csoport, a bennük lévő problémák, sorsok, hogy nem lehet benne elfásulni.

- Hogyan épül föl egy pszichodráma csoport?

- Egy csoport 13-15 főből áll. Tulajdonképpen egy családot modellez, ahol a csoporttagok a testvérek, és a két vezetőé a szülői szerep.

- Miért jó az, hogy csoportban foglalkoztok az emberekkel?

- Azért nagyon hatékony, mert az emberek problémái közösségben születnek: munkahelyen, családban, stb. És többnyire nem egyedül vannak bennük. A dráma tere lehetőséget nyújt arra, hogy a probléma közösségben jöjjön újra felszínre, közösségben legyen feldolgozva.

- Milyen típusú problémákon tud segíteni a pszichodráma?

- Tulajdonképpen bármilyenen. Azt tartom szerencsésnek, ha nagyon vegyes a csoport összetétele, – nemben, korban, foglalkozásban, érdeklődésben is, – ugyanis ekkor tárulnak fel a legsokrétűbben a problémák. A legtöbb probléma gyökere a gyerekkorban rejlik. Mindannyiunknak nagyon meghatározó az első három év, ill. a felnőtté, függetlené válásig tartó időszak. Ha ezekben trauma, fájdalom ér bennünket, az a későbbieket is meghatározza. Ezeket az elakadásainkat ismételjük folyamatosan az életben, és nem értjük, hogy miért nem tudunk tovább lépni. A dráma lehetőséget kínál arra, hogy leássunk a nehézségek gyökeréig, és ott tudjunk változtatni, ahol az elakadások okai vannak.

- Ez hogyan lehetséges?

- Nézzünk egy példát. Van egy férfi. Okos, érzékeny, kreatív, van erkölcsi tartása, mégis sorra összekülönbözik a főnökeivel és elküldik a munkahelyeiről. A drámában abból a helyzetből indulunk, amikor ez megtörténik. A játékos szereplőt választ a főnökei helyére. Megmutatja, hogyan áll elő ez a szituáció. A szereplők híven eljátsszák, amit mutat. Majd innen az érzések mentén visszaereszkedünk a múltba: – „Honnan ismerős ez neked?” Itt játékosunk azzal szembesül, hogy az apja mindig elnyomta, hiába próbálkozott bármivel, hiába lázadt. Ráébred, hogy ezek a fel nem dolgozott érzelmek vetülnek a főnökeire, amikor nem értenek vele egyet. Megtörténik a tudatosítás. A pszichodrámában itt számtalan lehetőség adódik. Például felnőttként odamehet az apjához, kérdéseket tehet fel neki, vagy elmondhatja az érzéseit. Minden kérdésre megvan bennünk a válasz, és a megoldás is. A pszichodráma teret teremt ahhoz, hogy rátaláljunk. Ezzel a válasszal visszajőve a jelenbe, új cselekvési mintákat fejleszthetünk ki. Példánkban a férfi máshogy tud majd viszonyulni a tekintély személyekhez.

- Mindenki esetében el lehet jutni a gyökérig?

- Nem mondanám, hogy adottság kell hozzá, de minthogy nagyon különbözőek vagyunk, van akinek a dráma működik jobban, van akinek pl. a táncterápia, ahol nem verbálisan és cselekvésben, hanem mozgásban fejezi ki magát a lélek. Ami szükséges a drámához, az a nyitottság, ami ahhoz kell, hogy rá tudjunk nézni a problémáinkra.

- A játék során nem adtok direkt tanácsot.

- Nagyon fontos, hogy mint vezető, csak tiszta csatorna legyek. Hogy segítsem összekapcsolni az embert a lelkével. Ha én ebbe kívülről beleavatkozom, direkt utasításokkal, vagy tanácsokkal, akkor tulajdonképpen ugyanazt hozom, mint amit az életben akárhol megélhetünk. Nekem csak annyi a dolgom, hogy bábáskodjak a lélek megszületésénél, mint ahogy Szókratész is tette, a gondolatokénál. Nem gondolom egy gyermek születésénél sem, hogy kívülről bele kellene avatkozni, hiszen az élet megszüli önmagát.

- Mit várhatnak azok, akik egy ilyen csoportot elvégeznek?

- Mindenki annyit tud kivenni egy csoportból, amennyit beletesz. És ez nem csak frázis. Ha valaki nagy elkötelezettséggel jön el, hogy dolgozzon magán, bizony lesznek olyan hónapok, amikor lehúzzák az emlékek, események. Azonban ha átmegy ezeken, áttöri a korlátokat, akkor, néha egészen fantasztikus változások történnek. Ha valaki távolról szemlélődik, és csak „féllélekkel” vesz részt, akkor is mindenképp tapasztalatokhoz, felismerésekhez jut, hiszen ő is része a csoportnak. De mindenképp jóval nagyobb a változás, azoknál, akik teljes lélekkel jelen vannak. Mellékhatás, hogy ha valaki elkezdi az önismeretet, nem tudja abbahagyni többet, mert már máshogy lát rá a saját dolgaira, és a körülötte lévő világra.

- Miért fontos az önismeret?

- A viselkedésünket azok a minták határozzák meg , amiket hozunk, ill. azok az életesemények, amelyek erőteljes hatással voltak az életünkre. Nagyon felszabadítólag hat, amikor rádöbbenünk, hogy ilyen struktúrák, sémák mozgatnak minket. Amikor először tudunk másképp reagálni egy szituációban, az a bábjából kikelő pillangó szárnyalásához hasonlít.

Általában mindenkinek van egy vágya kisgyerekként, hogy mivé szeretne válni. Nagyon gyakran ez a vágy titokban ott él a felnőttben is, de már rég el van nyomva ítéletek, események által, amelyek tőle távol sodortak bennünket. Egészen fantasztikus dolgok történnek, amikor valaki újra összekapcsolódik valódi vágyaival, érzéseivel, és újra hozzáfér erőforrásaihoz, amiket ezek elérésének szolgálatába tud állítani. Igazán csak így tudunk továbbhaladni, fejlődni, hitelesen élni.

Meglepetés Magazin, 2006. december

No tags for this post.