Morenoi pszichodráma

„Kezdetben volt a létezés, de a létezés nincs létező lény vagy létező dolog nélkül.
Kezdetben volt még a szó, a gondolat, de a tett még előbb volt.
Kezdetben volt a tett, de tett nincs cselekvő nélkül, amelyre a tett irányul,
és olyan „te” nélkül, akivel a cselekvő találkozik.
kezdetben volt a találkozás.”( Jacob Lévy Moreno)

A pszichodráma Moreno által a huszadik század első felében kidolgozott akció elvű csoportterápiás módszer. Az egyén öndefinicióját válaszként hozza létre a körülötte lévő emberi kapcsolatokra, így Moreno az egyénekből felépülő csoportot helyezte pszichoterápiája középpontjába. A Morenoi pszichodráma alapgondolata szerint, az emberi spontaneitás és kreativitás a cselekvésbe ágyazódva érvényesül. A cselekvésen keresztül érkezett új impulzusok (és ezek tudatosítása) hatnak gyógyító folyamatként. A spontaneitás arra ösztönzi az egyént, hogy adekvát módon reagáljon új szituációkra, illetve új válaszokat adjon már ismert helyzetekre. Ezért pszichoterápiájában az aktív, cselekvő, spontán önkifejezés felszabadítására törekedett.

Amire pszichodráma csoportjaimban törekszem, a pozitív gondolatok, az inspiráció, az erőforrások megragadása, a mindennapi ünnepek, a mágikus pillanatok átélése, amikor az egyén kitágult tudatállapotba kerül, és hozzáfér az univerzum üzeneteihez a saját lelkén keresztül. Az üzenetek hozzáférhetőek, és más állapotokban is támogatóan jelenlévőek maradnak a személy életútján. Ez a csoport számára is inspirálóvá válik, és alkotó atmoszférát teremt, a jelenlétet, az egyéni célokon való munkálkodást teszi csoportnormává.