Résztvevők a Pszichodráma kommandóról
Edit – Éreztem az igazságot, amelynek forrása a szeretet
Én vasárnap után két napig olyan fáradt voltam, mint aki egy nagy betegségből épült föl… (tul.képpen így is volt) Megkaptam azt a mintát, amire mindig is szükségem volt. A héten pontosan és behatárolhatóan éreztem a lelkem finom rezdüléseit. Meghatódtam…
B. finom mozdulata pedig összetéveszthetetlenül segített abban a döntésben, hogy merre tovább… HÁLA!!! És mindenki iránt ezt érzem, de nagyon. Éreztem a közösség önzetlen segítségadását. Éreztem az igazságot, amelynek forrása a szeretet!!!
Réka! Téged pedig egy profi vezetőnek tartalak, aki pontosan tudja, hogy mikor, miből mit és mennyit. És nem hagytad tovább élni bennem olcsó kis pitiáner hazugságaimat. Köszönöm még egyszer azt a szakértelmet, amivel ezt végig kézben tartottad.
Virgil – Befelé és felfelé növekedni
Reflektorként meg annyit, hogy például nagyon tetszik, ahogy melengeted a résztvevőket, ahogy provokálsz, hökkentgetsz, ahogy azt csak Clayton könyvében olvastam, de nem láttam még senkinél. (…) A lehetőségek száma végtelen, és mind be lehet járni, rontani nem lehet, csak befelé és felfelé növekedni, építeni.
Mária – Nagyon mély volt
Nagyon mély volt nekem az első és egyben beavató szessön, KöSZöNöM! G-nak külön köszönöm a leckét, és hogy megnyitottál te és az egész csoport bennem valamit, aminek már nyiladozott az ajtaja 
Örülök, hogy T-nak is hasonló a témája, mint amit en felvettem, bizonyara most jött el az ideje, hogy ez a téma feldolgozásra kerüljön – s azért volna benne tanulság biztosan számomra is, vagyis bízom benne, hogy úgy jön össze, hogy ott leszek veletek.
Dóra – Miért kerülgettem ilyen sokáig a pszichodrámát
Azért mentem a második kommandóra és jelentkezem most a harmadikra, mert megértettem, miért kerülgettem ilyen sokáig a pszichodrámát: ki kellett várnom azzal az emberrel a találkozást, akitől ezen a területen tanulni tudok. Ez egy vezérmotívum az életemben. És ez vagy te.
Margó – Érzem a bennem lévő élet növekedését
Margó játék témája:
38 éves vagyok. 37 évesen kétszer volt spontán vetélésem. Az egyik kisbaba 12, a másik hét hetet élt bennem. Mindez fél év leforgása alatt. A magot befogadom attól, akit szeretek, de nem tudom magamban megtartani. Miért?
Margó visszajelzése játék után:
Kedves psziché bábáim! Most jött el az ideje, hogy megtudjátok: túl vagyok várandóságom 12. hetén!! A dráma után pottyanhatott bele a méhembe a magzatom. Jól vagyunk, vagyis rosszul. Hányinger, hányás, kóros fáradtság, dagadó mellek (K. örömére:) és a többi… Nagyon érzem a bennem lévő élet növekedését… Ha minden terv szerint megy, február első hetére várjuk gyermekem konkrét földi születését.
Köszönet és további szép nyarat nektek!
Béla – Meghatározó élmény volt
Kedves Réka!
Szeretnénk megköszönni én is és L, hogy részt vehettünk a drámán, igen meghatározó élmény volt. Itt megemlíteném, hogy valóban nagyon jól vezetted a csoportot határozott és mégis kellemes volt a légkör. Jó nagyokat nevettünk is. Hálásan köszönjük! Béla és Zita
Gyöngyi – Közelebb hozott minket egymáshoz
A legutóbbi alkalomról: én jól éreztem magam, úgy érzem, a vezetésed mellett biztonságosan játszottunk, és finoman, de határozottan vezetted a játékost az egyre mélyebb kérdések felé.
A pszichodrámáról és a pszichodráma kommandóról: annak, aki még nem járt pszichodráma alkalmon, mindenképp érdekes élmény, önismeret és kreatív játék is, de legfőképpen: egymásra figyelés, ill. annak tanulása, hogyan figyelhetünk egymásra értőbben, nyitottabban, miközben magunkba is nézünk, magunkat is próbáljuk érteni. Nem kockázatmentes, de szép út. A hosszabb csoportfolyamathoz képest ez egy kevesebb elköteleződést igénylő munka, valószínűleg nem lehet olyan mély és hatékony, mint mondjuk egy éves csoport, de mindenképpen segítséget jelenthet annak, aki szeretne főszereplőként (protagonistaként) játszani, és izgalmas bepillantást annak, aki még nem játszott, és érdeklődik a pszichodráma iránt.
Azt hiszem, számomra a legnagyobb ajándék az volt, hogy régi barátnőimmel közösen játszhattam, tanúja lehettem egyikük játékának. Ez ugyan hagyományos pszichodráma csoportokban nem szokás, sőt, a hatékony játék érdekében kimondottan tilos, hogy közeli ismerősök legyenek a csoportban, ez tehát egy különleges alkalom volt. Én azt éreztem, még közelebb hozott minket egymáshoz.
Zsolt – Elkezdtem érezni, hogy már pedig én is “vagyok valaki”
A dráma után arra jöttem rá magamról, hogy nem tudom érvényesíteni a párkapcsolataimban azt, aki én vagyok. És állandóan behódolok. És tépem magamat, hogy miért nem képes észrevenni a másik az én szükségleteimet, amikor én mindig szépen kérek valamit és én annyi mindent megpróbálok megtenni. Akkor a párom miért ilyen. És egyszerűen nem tudtam semmit tenni, mindig ugyanabba a megoldásba kerültem mely megoldás azt jelentette, hogy kiborulok, ordítozok, csapkodom az ajtót stb. Ami ismét a tehetetlenség jele. És mit értem el vele? Az ég egy adta világon semmit. Semmit …. Azt hogy még jobban összevesztünk. És még azt se értem el amit szerettem volna, mondjuk, hogy “mosogasson el” ha a banális problémáknál tartunk. Mert egyszerűen azt mondta, “nem”. Én meg fogtam és fél óra múlva elmosogattam.
Amikor ezt meguntam elkezdtem olvasgatni, szépen tanulni ezeket és láss csodát belecsöppentem a drámádba ahol az érzéseink megélése volt a téma…. És pont akkor végigsírtam a dráma elejét. Csodás volt (köszi, Réka) és elkezdtem érezni, hogy már pedig én is “vagyok valaki”. És akkor szépen mentem tovább. Ehhez persze egy jó partner is kellett, de azt hiszem, most már tudom mit érzek, és tudom mit kell kérnem és hogyan.
Bár még az elején vagyok, de most úgy gondolom, hogy kezdem más formában látni az emberi kommunkiációt. És azt tartom, hogy elég csak 1 embernek változni. Bár hosszabb idő is lehet, de szerintem a másik is igazodik egy idő után és ez sok problémával is járhat. Carl Rogers azt mondja, hogy amikor változol az ismerőseid mind megijednek és visszafognak, ugyanis ebben az esetben, ha veled akarnak maradni Nekik is változni kell. Ez a legnagyobb félelem.
Réka – Jelen lenni
Én a legutóbbi alkalommal voltam életemben először ilyenen. Nehéz lenne elmondani milyen, mert ezt érezni kell, jelen lenni. Elgondolkodtató jeleneteket, párbeszédeket látsz, de közben a része is vagy. Csak annyit tudok mondani: gyere el, nézd meg és legyél rá nyitott. Ha az vagy és megvan benned az elhatározás, akkor tetszeni fog, remélhetőleg.
Küldöm mindenkinek aki tegnap ott volt 
és köszönöm az élményt! http://www.youtube.com/
Géza – Fantasztikus érzés volt ünnepelve lenni!
Köszönöm mindenkinek, aki hétvégén ott volt a kommandón. Fantasztikus érzés volt ünnepelve lenni, életem első zongoraleckéjéről nem is beszélve!
Gábor – Ezt szeretem
Azt hiszem, ezt szeretem benned a legjobban… ahogy egy képpel, pár szóval az állapot minden színét, ízét, zamatát visszaadod.
Léna – Játék életünk pillanataival
Pszichodrámakommandó. A játék – mert a négy óra nem más, mint játék az életünk pillanataival, játék a lelkünk rezdüléseivel – szóval a játék közben hol sírva, hol nevetve, hol közelről vagy távolról figyelve egymást, egyre mélyebbre és mélyebbre vezetett el bennünket magunkban. És magunkhoz.
Pszichodrámakommandó. Amikor először hallottam ezt a szót arra gondoltam biztos valami jó kis alternatív színházi előadás exKrétakör, Pintér Béla, Szputnyik Hajózási Társaság vagy valami hasonló.
Aztán kiderült, hogy ez Réka saját fejlesztésű ötlete, amelyet hozzá hasonló nyitott, kreatív és benne bízó társakkal koprodukcióban kíván megvalósítani.
Ott és akkor próbál segíteni, ahol szükség van rá. Gyors, mint a mai világunk, rövidebb, mert állandó időszűkében vagyunk és kevesebbe kerül, mert válság van.
Ehhez összegyűlt tizennyolc harcedzett férfi és nő egy hideg vasárnap este, leültek körbe és megkezdődött…
Volt, aki akkor és ott találkozott a pszichodrámával először, és olyan is aki – ugyan más formában – de már több ezer órán túl volt ebben a módszerben…
András – Nagyon hasznosnak találtam
Személy szerint nagyon hasznosnak találtam a dráma technikát, ugyanakkor nehezen veszem, vettem rá magam egy hosszabb távú elkötelezettségre, ezért nagyon megörültem Réka ajánlatának, a Pszichodráma kommandónak.
(…)
Azt nem kívánhatom, hogy bárki az én kedvemért iratkozzon fel ugyanakkor mindenkit arra sarkallok, vizsgálja meg magában az okát annak amiért hezitál. Mindenkinek jó munkát kívánok.
Tamás – Senki sem mondja meg, mit kell érezned
Az elméleti boncolgatások nem adják vissza ennek a savát, borsát. A dráma számomra egy élő, aktív tapasztalati módszer, ami közben egy védett körben (a csoport a vezetőkkel) tudom magam vizsgálni, és magam dönthetem el, hogy egy adott kényes helyzetbe milyen mélységig megyek bele.
Az hogy tapasztalati módszer, számomra ott mutatkozik meg, hogy nem csupán külső szemlélőként beszélgetünk távolinak tűnő élethelyzetekről, érzésekről, hanem aktív szereplőként, egy drámai technikákkal felállított élő “színdarab” részese vagy. Az érzések, a reakciók valódiak.
Még egy nagyon fontos dolog (számomra). A dráma során senki nem mondja meg neked, hogy mit kell tenned, mit kell érezned, mi a “helyes”. Minden szabadságod megvan ahhoz, hogy ezeket te válaszd meg, saját magadra figyelve. Természetesen a vezető és a társak segítenek neked ebben, de a döntéseket minden esetben te hozod meg, a tapasztaltak értelmezése pedig rád, és egyedül rád van bízva. Senki nem fogja rád erőltetni az elképzeléseit a drámáddal kapcsolatban.
Zita – Köszönöm
Köszönöm a lehetőséget, nagyon tetszett ez kommandózás remélem lesz még alkalmam részt venni hasonlóban.
Gábor – Az az integráció, amit keresek, a teljes folyamatában végbement
Teljesen fal vagyok zaklatva és pörögve a tegnapi naptól. Régebben megijedtem volna ettől, most azért élvezem is. (…) A legnehezebb, hogy még nem találtam meg, az egyes énjeimre hogyan reagáljak.
(…) Felkavaró volt megint találkozni egy ilyen intenzív emberrel (az egyik játék protagonistájával) akiből nem látok semmit (…) Mind megjelenésében, mind egyes momentumaiban a párom 5-6 évvel korábbi énjét tükrözi nekem. Kétségbe ejtő volt felismerni, az érzést, a vonzódást, a költői lehetőséget, hogy kapcsolatba léphetnék újra egy nővel, akiben feloldódva végül a csimpaszkodó gyereke leszek, ő pedig az anyám. És akkor felállt, és elkezdett beszélni a családjáról, a férjéről … azt hittem leesek a székről …
Jó volt később nagypapaként, mint unokámat nézni. Hihetetlen érzés volt, hogy tényleg egy kislányhoz tudtam kapcsolódni, mint egy támogató szerető nagyszülő, keresem ezeket az erőket is magamban. Az is segített, hogy a lányomra gondoltam, és azzal a szeretettel tudtam jelen lenni, amit felé érzek.
Azért írtam le, mert annyira intenzíven foglalkoztatnak az ott megéltek, hogy újra és újra átélem a tapasztaltakat.
G játéka nekem azért volt fontos, mert az az integráció, amit keresek, a teljes folyamatában végbement, és ezt fantasztikus volt a szerepcseréken keresztül megélni.
No tags for this post.
