A test tolmácsa

A Szomatodráma mindig a testi folyamatokból (szerveket, testrészeket, testérzeteket állítunk fel) indul ki. A szerveket résztvevők jelenítik meg.

A Szomatodráma tulajdonképpen tolmács a test és a lélek, valamint a tudatos elme között. A test nyelve a tünet (fájdalom, funkciós zavar), és a betegség. Ezt a nyelvet fejtjük meg a dráma során a képviselők, és a mező segítségével, hogy aztán egy korrigált minta élhessen tovább a testben.

Mit is jelent a korrekció?

Első lépésben felállítjuk a tüneteket, ez a szomatikus szint.

A állítás folyamán felismerjük a szervek egymáshoz való viszonyát, megértjük üzeneteit, ez az intraperszonális (személyben lévő) szint.

Gyakran az interperszonális (emberek közötti) szint is bekapcsolódik oly módon, hogy a szerveink színpadon megjelenő egymáshoz való viszonyában felismerjük családi vagy baráti viszonyainkat. (Például egy fájó csípő mögött rejlő felismerés: “Csípőcsontként úgy támasztom a veséket, mint az életben a gyerekeimet, nagyon elfáradtam ebben.”)

És bekapcsolódhat a meta szint is, amikor valaki az egész életére kiható „felsőbb” üzenetet kap az állításból. (Például: “Megértettem, amit eddig nem akartam meghallani, ameddig menekülők a feladatom elől, és nem kezdek bele mások gyógyításába, addig folyamatosan tüneteket fogok produkálni.”)

Az állításban lehetőséget kapunk nehézségeink olykor katarzisig menő érzelmi átélésére, ezáltal új fényben látjuk, letehetjük terheinket.

Előfordul, hogy a játék csak felhívja a figyelmet valamire, amit az életben el kell rendeznünk, máskor azonnal elindul a gyógyulás, és rövid időn belül javulnak vagy megszűnnek a tünetek.

No tags for this post.